A plasztikai sebészet mindennapos témává, életünk természetes részévé vált. A hollywoodi álomgyár szintén rajong érte: kedvenc színészeinken is gyakran észrevehetőek a plasztikai műtétekről árulkodó jelek. Hirdetésekben népszerűsítik a különféle operációkat, viszont kevesen próbálják meg tájékoztatni az embereket az eljárás veszélyeiről.

Plasztikai műtéten átesett személyek közül csaknem minden második őszintén megbánta, hogy előzetesen nem tájékozódott a lehetséges mellékhatásokról, az esetleges komplikációkról. Csak 50 százalékuk tudta felidézni azt, hogy vajon tájékoztatták-e olyan lehetséges szövődményekről, mint például a későbbi vérzések, a hányinger, hányás, illetve az esetleges vérrögképződés.
Mivel sok a sarlatán, az igazi plasztikai sebészeknek sok korrekciós munkát kell végezniük. Olykor még szivacsot is találnak szilikonpárnák helyett.
Gyakran van dolguk mellműtét után elhalt mellbimbóval, zsírleszívás után a hasfalon megmaradt lyukakkal és féloldalas arcbénulással arcfelvarrás után. Lézeres kezelést követő égési sérülések, eldeformálódott orrok, és szemhéjkorrekció után rossz helyen ülő szemek is előfordulnak.

Persze a legjobb plasztikai sebészek munkái után is adódhatnak problémák. A mellműtéteknek vannak olyan mellékhatásai, amiket csak egy újabb műtéttel lehet helyrehozni. A leggyakoribb problémák, amik implantátum beültetése után felmerülhetnek, a szivárgás, a keményedés, az eldeformálódás és a zsibbadás. Mindössze a páciensek 2-5 százaléka tapasztal ilyen nehézségeket. Bár a szivárgás a leggyakoribb komplikáció, az eldeformálódást a legnehezebb helyrehozni. A mellek megkeményedése (más néven tokosodás) tízből tíz műtéten átesett nőt érint - így védekezik a szervezet az idegen anyag ellen - de ez a probléma csak 5-10 százalékuknál fokozódik odáig, hogy újabb beavatkozásra kell sort keríteni. A plasztikázott mell tokosodásának négy szintje van. Az első fokozat, amikor még sem érezni, sem látni nem lehet. A második lépcső, hogy érezhető az elváltozás, de nem torzítja el a mellet. A harmadik, hogy kicsit furcsán kezd kinézni, és egyre érezhetőbben szilárdul. A negyedik, amikor fájni kezd és meghökkentő alakot ölt.

Persze nem csak a mellműtéteknél lehetnek rossz következmények. A Bo-tox, amit a ráncok kialakulása ellen is alkalmaznak, gyakorlatilag egy idegméreg. Kis mennyiségű alkalmazása viszont jótékony az orvoslásban, mert egyebek mellett oldja az izomgörcsöket, gátolja az izmok összehúzódását. Arról nem is beszélve, hogy megfelelő helyre befecskendezve átmenetileg eltűnteti a ráncokat.
Egy szúrással csak a megcélzott izmok bénulnak meg, és a szer nem terjed át a szervezet többi részébe. Ha rossz helyre fecskendezik be, a páciensnek akár egy hónapig is rosszul záródhat a szemhéja.

Az arcot és az ajkakat nem csak ezzel a módszerrel lehet kezelni, hanem implantátumokkal is. A sokfajta implantátum különböző mellékhatásokat okozhat. A régebben használt kollagének esetében például allergiás reakcióra lehetett elsődlegesen számítani. A manapság használatos implantátumok esetében is előfordulhat ez, azonban jóval ritkábban.  
Ezen kívül gyulladásos tünetek fordulhatnak elő nagyobb számban, valamint az implantátum elmozdulása, vagy nem megfelelő helyzetben való rögzülése, mint általános tünet. Főleg a nem felszívódó implantátumok után fordulhat elő, hogy tapintható „csomó” alakul ki a beadás helyén. Nem felszívódó implantátum esetében az implantátum körül kialakulhat a környező szövet krónikus izgalmi állapota is, illetve a „csomók” növekedhetnek is emiatt. Az ilyen implantátumok „túltöltésétől” óvakodni kell, mert „visszaút” nincs, és a túltöltött ajkak, vagy arc lágyrészek zavaró hatásúak lehetnek.

Ezeken kívül előfordulhatnak már-már nevetségesnek tűnő tévedések, mint például az, hogy egy sztriptíztáncosnőnek mellprotézist építettek a fenekébe. A tanulság tehát az, hogy ha nem muszáj, akkor ne fordulj rögtön a sebészhez,gondold meg, hogy kivel kezelteted magad és hogy mindig tájékozódj a lehetséges mellékhatásokról. De a legjobb, ha nem ilyen módon próbálsz meg változtatni magadon.