Előttem állt. Csak pár méternyire. Szürke bundája, s karamell színű szeme volt. Puhának látszódó szőr fedte kecses, vékony testét. Gyönyörű volt. Egy farkas. Felnéztem az égre. A hold fénye ragyogóan sütötte az állatot, aki ettől még káprázatosabb lett. Úgy éreztem, meg kell érintenem.

Elindultam feléje, de ő hirtelen eliramodott. S elfutott. Bele a sűrű növényekbe. Én egyedül maradtam. Magam elé meredtem, oda ahol előbb a farkas állt. Aztán valami fényt láttam, és hunyorogni kezdtem. Aztán megpillantottam a halvány narancssárga falamat. Felébredtem. Tehát csak egy álom volt. Egy valósághű, káprázatos álom. Egy új álom. Az új városban, Little Cocousban. Kikászálódtam a kényelmes ágyamból, és a ruhásszekrényemhez indultam. Kiválasztottam egy farmer térdnadrágot és egy kék-fehér pólót. Megmosakodtam, a hajamat lófarokba kötöttem, és leültem az ágyamra. Az új szobám már be volt rendezve. A sarokban egy krémszínű íróasztal állt, rajta a laptopommal. Előtte halvány narancssárga szék. Nagy ruhásszekrény, ajtóin egy-egy nagy tükörrel. A fal előtt az ágyam, mellette éjjeli szekrény. A másik sarokba egy kosár, és mellette egy ajtó, amelyből az én kis fürdőszobám nyílt. Pénteken költöztünk be. Ma hétfő van, és egyben az első napom a Little Cocous-i iskolában. Szeptember 3.-a volt, tehát nem lesz nehéz a tananyaggal fölzárkózni. De igazából nem ezen rágódok. Hanem azon, mi lesz a véleményük rólam. Úgy értem, nem nagyon izgat mit gondolnak rólam mások, de azért… mégis itt leszek pár évig, és nem mindegy, hogy egyedül töltöm ezeket az éveket.
-Mia! Ideje indulni. Kiáltott fel anya.
-Oké. Mondtam, és belenéztem a tükörbe. A kedvenc pólóm volt rajtam, amit nemrég kaptam anyutól. Lesétáltam a falépcsőn, és felvettem a cipőmet. Készen voltam. Anya bezárta az ajtót, aztán elindultunk a kocsihoz. Beszálltunk, és végigmentünk a Silver streeten. Aztán bekanyarodtunk, és végigmentünk egy elhagyatott kis utcán, végül jobbra mentünk és elértük azt az utcát, ahol a Little-i iskola épült. Nem volt valami nagy, mondhatni, iskolához képest kicsi is volt. Szürke épület, nagy táblával előtte: Little Cocous-i iskola. Ez egy összevont suli. Egészen a 7 évesektől a végzősökig járnak ide. Persze, el van különítve az egész. Én most voltam 9.-es. Elköszöntem anyutól.
-Sok szerencsét. Mondta, és puszit adott.
-Anya… Mondtam, és ellenőriztem nem látott-e senki. Köszi. Mosolyogtam, és megszorítottam a kezét. Kiszálltam, és elindultam az iroda felé. A gombóc a torkomba amelyet már reggel éreztem, kétszer akkorára dagadt, mikor már éreztem, csak pár perc választ el az első órától.